A kávébokor és a táncoló kecskék legendája
Az egyik legismertebb kávés legenda szerint a világ első találkozása a kávéval egy pásztorhoz és az energikus kecskéihez kötődik. De kevesen tudják, hogy a történet igazi főszereplője valójában St. Gerald, aki állítólag már ekkor is a tökéletes kávé nyomában járt.
A legenda úgy szól, hogy egy álmos délutánon Gerald egy etióp hegyoldalon sétálgatott, amikor szeme sarkából észrevett valami szokatlant: egy csapat kecskét, akik nemcsak legelésztek, hanem szó szerint táncra perdültek. Pördültek, forgolódtak és a szokáspsnál is nagyobbakat ugrottak. Az állatok gazdája, Kaldi, teljesen megdöbbent, és tanácstalanul nézett Geraldra. „Hát ezekbe meg mi ütött?” – kérdezte.
St. Gerald mosolyogva a kecskék által legelt bokorra mutatott. „Barátom, ezek a kecskék nem őrültek meg, csak rátaláltak az élet apró csodájára: a kávébokorra! Nézd, milyen pirosak azok a bogyók, az illatuk is mennyei. Talán te is megkóstolhatnád, ha elég bátor vagy.”
Kaldi természetesen nem hagyta annyiban, és a kíváncsiságtól vezérelve begyűjtött néhány bogyót. Ám St. Gerald már ekkor tudta, mi a teendő: „Várj, előbb pörköljük meg őket, majd készítek neked valamit, amitől te sem csak szundikálni akarsz majd, hanem táncolni!” Tüzet raktak, Greald egy nagy tálra tette a babokat és hevíteni kezdte. Azok mosolyogva ropogtak és szépen aranybarnába öltöztek. Ekkor nagy kövekkel apróra zúzta őket és forró vizzel leöntötte őket. Az illatok bejárták az egész domboldalt, a madarak izgatottan csiripeltek, a fák is megrázták lombjukat olyan pezsgés lett úrrá a környéken. Belekóstoltak.Csoda volt. Így született meg az első csésze kávé, amely nemcsak Kaldit, de a környékbeli pásztorokat is életre keltette. A kecskék öröme pedig generációról generációra szállt, hogy emlékeztessen minket: a kávé nemcsak frissít, hanem inspirál is.
Azóta mondják, hogy ha St. Gerald nem lett volna ott, Kaldi kecskéi még ma is táncolnak, de mi, emberek, sosem ismerjük meg a „kávézás csúcsát.”
